Miért kell a döntéshozóknak elutasítaniuk a WHO világjárványra vonatkozó javaslatait?

[Thi Thuy Van Dinh (LLM, PhD) hozzájárult a cikkhez. Nemzetközi jogi területen dolgozott az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalánál és az Emberi Jogi Főbiztos Hivatalánál. Ezt követően az Intellectual Ventures Global Good Fund számára multilaterális szervezetekkel való partnerségeket irányított, és alacsony erőforrásokkal rendelkező környezet-egészségügyi technológiafejlesztési kezdeményezéseket vezetett]

Az egészséges demokráciák és társadalmak a racionalizmuson és az őszinteségen alapulnak. Lehet, hogy nem mindig ezt mutatják, de ezeknek az értékeknek kell alátámasztaniuk a fontos döntéseket. Ezek nélkül sem a demokrácia, sem az igazságosság nem fenntartható. Helyettük olyan struktúra jön létre, amelyben kevesen diktálnak a sokaknak, és a feudalizmus, a rabszolgaság vagy a fasizmus túlkapásai kerülnek uralomra. Ezért harcoltak oly sokan oly keményen, oly sokáig ezen eszmék védelmében. A demokratikus országok népei aztán megválasztják képviselőiket, hogy elfoglalják a szabadságuk őrzőinek kiváltságos pozícióját.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egy pandémiás szerződést („CA+”) és a meglévő Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat (IHR) módosításait támogatja, hogy növelje hatalmát egészségügyi vészhelyzetekben. Ezek a javaslatok a vészhelyzetek körét is kiterjesztik, hogy a potenciális, nem pedig a tényleges károkra terjedjenek ki. A szerződéstervezet javasolja az „Egy egészség” fogalmának meghatározását, hogy az magában foglalja a bioszférában bekövetkező minden olyan eseményt, amely hatással lehet az emberi jólétre. Ez a döntéshozatali hatáskör egyetlen személy, a WHO főigazgatójának kezébe kerül. A WHO megköveteli majd az ezeket a megállapodásokat aláíró országoktól, hogy elnyomják és cenzúrázzák azok hangját, akik megkérdőjelezik a főigazgató diktátumát.

A két, máshol részletezett javaslat az egészségügyi vészhelyzetekkel foglalkozó nemzetközi bürokrácia kiterjesztésére törekszik, amelynek éves költségvetését a Világbank a WHO jelenlegi költségvetésének háromszorosára becsüli. Ez a program élvezi a WHO legnagyobb egyéni és vállalati szponzorainak erős támogatását, olyan szervezetekét, amelyek közvetlenül részesülnek a javasolt, árufókuszú válaszlépésekből. A programot azonban elsősorban az adófizetők fogják finanszírozni.

Ez új modell a WHO és a közegészségügy számára. A WHO-t eredetileg úgy tervezték, hogy az országokat szolgálja, nem pedig utasítja őket. A javaslatok az egyéni és nemzeti döntéshozatali jogkör, illetve szuverenitás csökkentésére törekszenek, és azt a WHO ajánlásainak való engedelmességgel helyettesítik. Amikor a WHO főigazgatója nemrégiben azt állította, hogy a fentiek nem igazak, akkor nem a WHO javaslataira, hanem egy másik, a nyilvánosságnak szóló kampányra utalt. A WHO szóhasználatával élve, félretájékoztatást terjesztett.

Az egyéni szuverenitás és az emberi jogok egykor alapvető fontosságúak voltak a közegészségügyben. Ezeket a fogalmakat általában választott képviselőkön keresztül és az egyén elidegeníthetetlen jogainak megőrzésével gyakorolják a saját testével kapcsolatos döntésekben. Az olyan antifasiszta megállapodások, mint a Nürnbergi Kódex, ezen a felfogáson alapulnak. Ezek kényszerítő okok a WHO javaslatainak ellenzésére. De vannak más nyomós okok is, amelyek miatt ezek a javaslatok nevetségesek és veszélyesek.

Egy drogkartell kialakítása

A WHO finanszírozásának nagy része magán- és vállalati szponzoroktól származik, akik meghatározzák, hogyan használják fel a pénzüket. A vállalatoknak felelősségük van a részvényeseik felé, hogy ezt a kapcsolatot profitjuk növelésére használják fel, míg a magánszemélyek közvetlenül olyan vállalatokba fektetnek be, amelyek hasznot húznak a WHO egészségügyi vészhelyzetre vonatkozó javaslataiból. Ezt láthattuk a Covid-19 során.

A mainstream média érdektelensége, amely fő magánhirdetési bevételeit ugyanezen vállalatoktól szerzi, nem lehet ok arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk. A WHO szponzorai hasznot akarnak húzni abból, hogy a WHO az egészségügy potenciálisan jövedelmező aspektusai feletti ellenőrzést elvonja a reprezentatív kormányoktól, hogy termékeiket szélesebb körben és gyakrabban lehessen kötelezően használni.

A demokrácia visszafejlesztése

Helyes és igazságos, hogy minden országnak képviseltetnie kell magát az Egészségügyi Világközgyűlésben. A világ lakosságának nagy része azonban tekintélyelvű kormányok és katonai diktatúrák alatt él. A WHO jelenlegi főigazgatója egy diktatórikus kormány minisztere volt. Ez rendben van egy olyan szervezet számára, amely üléseket hív össze és betegségeket nevez meg. De nyilvánvalóan nem helyénvaló, hogy egy demokratikus ország a saját polgárai feletti hatalmat átengedje egy ilyen szervezetnek, és olyan nemzetközi tisztviselőknek, akik nem számonkérhetők, és akik ki vannak téve az összeférhetetlenségnek, a befolyásnak és az elfogultságnak.

A közegészségügyi válaszoknak teljes mértékben a lakosság értékeitől és prioritásaitól kell függenie, nem pedig külföldi diktátoroktól vagy azok kinevezettjeitől. Abszurd lenne átengedni az irányítást azoknak, akik teljesen ellentétes értékeket képviselnek.

Durva hozzá nem értés

Mielőtt valaki a saját egészségét másokra bízná, feltétlenül tudnia kell, hogy azok hozzáértők-e. Annak ellenére, hogy a WHO korábban bizonyítékokon alapuló irányelvekkel rendelkezett a világjárványokra vonatkozóan, a Covid-19 esetében katasztrofálisan elvesztette a fonalat. Olyan politikákat támogatott, amelyek tovább rontottak a helyzeten. Olyan politikákat támogatott, amelyek tovább rontottak a helyzeten. Olyan politikákat támogatott, amelyek súlyosbították az olyan betegségeket, mint a malária, a tuberkulózis és az alultápláltság, valamint növelték az adósságot és a szegénységet, hogy a következő generáció számára rosszabb egészségi állapotot biztosítsanak. Ezek a politikák növelték a gyermekmunkát és elősegítették a házasságra kényszerített lányok millióinak megerőszakolását, miközben megtagadták a formális oktatást több százmillió gyermektől. A beteg időseket nem lehetett ápolni, míg az egészségeseket otthonukba zárták. Elősegítették a növekvő vagyon legnagyobb mértékű koncentrációját és az ebből következő tömeges elszegényedést a történelemben.

A WHO már két éve belevágott egy olyan projektbe, amelynek célja az afrikai lakosság 70%-ának tömeges beoltása, annak ellenére, hogy a lakosság fele 20 év alatti, tehát a kockázat minimális, és hogy a WHO saját tanulmánya szerint a túlnyomó többség már megkapta a Covid-19-et. Ez a program a WHO által valaha is támogatott legdrágább éves program. Most olyan meghatalmazásokat keres, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy ezt a fajta választ megismételjék, gyakran.

Az emberi jogok semmibe vétele

Az IHR javasolt módosításait elfogadó országok kötelező érvényűnek fogadják el a WHO ajánlásait. Az IHR-ben előirányzott lista tartalmazza a határok lezárását és az egyéni utazás megtagadását, a „gyanús” személyek elkülönítését, a kötelező orvosi vizsgálatokat és oltásokat, a kiutazás ellenőrzését és a szűrővizsgálatok előírását. Ezeket az intézkedéseket egy ország saját állampolgáraira fogják alkalmazni, amikor egy személy ebben a nagy multinacionális vállalatok és gazdag befektetők által támogatott szervezetben önállóan úgy dönt, hogy egy meghatározatlan egészségügyi „veszély” kockázatot jelent más országokra nézve.

Nincsenek egyértelmű „kockázati” kritériumok, és nincs szükség az ártalom bizonyítására sem, hogy az alapvető emberi jogok ilyen drákói elnyomását előírják. A WHO főigazgatójának még csak konzultálnia sem kell, és nem kell szélesebb körű hozzájárulást szereznie. Más kezdeményezések is folyamatban vannak annak biztosítására, hogy az előírt vakcinákat ne kelljen a szokásos biztonsági teszteknek alávetni. Nincs lelkiismeretfurdalás a Covid-19 alatt végrehajtott hasonló politikák által az embereknek és a gazdaságoknak okozott pusztításokkal kapcsolatban. A WHO és partnerei inkább a nagyobb sürgősségre hivatkoznak, olyan irreleváns járványokkal indokolva sietségüket, mint a majomhimlő. Ez a közösség által irányított egészségügy és a II. világháború utáni emberi jogok, a feje tetejére állítva.

Önfenntartó finanszírozási fekete lyuk

A WHO által javasolt rendszer egy olyan globális egészségügyi bürokráciát hoz létre, amely nagyon különbözik a hagyományosan fenntartottól. A szervezet kétévente értékelni fogja az egyes országok felkészültségi fokát a ritka eseményekre való reagálásra, és korrekciókat fog követelni. Az intenzív felügyelet lehetővé teszi majd a vírus új változatainak megtalálását, amelyek a természetben mindig fejlődnek. Ahelyett, hogy hagynánk, hogy ezek a változatok észrevétlenül elhalványuljanak, ez a bürokrácia szekvenálni fogja őket, megnevezi őket, úgy dönt, hogy veszélyt jelentenek, és bevezeti a 2020 óta tökéletesített társadalom- és gazdaságromboló intézkedéseket.

Bár a WHO az elmúlt 100 évben generációnként csak egy enyhe „világjárványt” jegyzett fel, ez a rendszer elkerülhetetlenné teszi a gyakori vészhelyzetek kihirdetését. Ez a „siker” lesz a finanszírozás fenntartásának alapvető indoklása. A válaszlépések közé tartoznak majd a zárlatok és a határzárak, majd a tömeges tesztelések és oltások, „hogy megmeneküljünk ezektől a zárlatoktól és megmentsük a gazdaságot” A média a legfrissebb hírekkel fog házalni, a fertőzéseket és a rendelkezésre álló kórházi ágyakat fogja számolgatni, anélkül, hogy bármilyen összefüggést megadna; az egészségügyi hivatalok a nélkülözhetetlen dolgozókat hősökként fogják reklámozni nemzetközi, regionális és országos szinten. A Covid-19 hozta létre ezt a modellt.

Egy működő alkotmányos demokráciával rendelkező országban nem lenne megengedett egy ilyen perverz, ösztönzőkön alapuló rendszer. De a WHO nem működik semmilyen nemzeti joghatóság alatt, és nem is tartozik közvetlenül elszámolással egyetlen lakosságnak sem. Nem kell viselnie diktátumainak negatív hatásait. A szponzorai igényeit helyezi előtérbe, és azokat próbálja másokra kényszeríteni messze távolabb. Nincs más választása, mint elfogadni ezt a finanszírozást és fizetni a személyzetének a fizetését.

Legyen reális az egészségügyben

A WHO már nem az a szervezet, amely 40 évvel ezelőtt volt. A betegségterhek alapján (mi csonkítja és öli meg az embereket) az emberiség nagy gyilkosai az öregségen kívül a nem fertőző betegségek (azaz a legtöbb rákos megbetegedés, szívbetegség, stroke, cukorbetegség és más anyagcsere-betegségek), a fertőző betegségek, mint a tuberkulózis, a HIV/AIDS, a malária és a gyermekek alultápláltságából eredő számos betegség. Ehhez képest a világjárványok az elmúlt évszázadban minimális költséget okoztak az emberiségnek. E realitásoktól függetlenül a WHO továbbra is nemzetközi vészhelyzetnek tekinti a Covid-19-et (a halálozás átlagéletkora >75 év), sőt még a majomhimlőt is (<100 haláleset világszerte).

A WHO finanszírozási szabályainak, eddigi eredményeinek és a javasolt világjárvány elleni válaszlépések perverz jellegének elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy a javasolt intézkedések a demokratikus államokban ellenszenvessé váljanak. Ha megvalósulnak, a WHO-t ki kellene zárni az állami finanszírozásból és az egészségügyi tanácsadásból. A nemzetközi közösség számára hasznos lehet az egészségügyi ügyek koordinációja, de nem lenne bölcs dolog ezt a feladatot egy olyan szervezetre bízni, amely egyértelműen más érdekeket szolgál.

Eredetileg a Brownstone Institute-ban jelent meg

Suggest a correction