WHO, járványok és az új közegészségügy

Kormányaink az egészségünkkel, családjainkkal és társadalmi szabadságjogainkkal kapcsolatos döntéseket az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatójára kívánják átruházni, amikor csak ő ezt szükségesnek ítéli. E hatalomátruházás sikere attól függ, hogy a közvélemény nem ismeri-e a következményeket, valamint magának a WHO-nak a természetét és a közelmúltban végrehajtott világjárvány-politikai fordulatokat. Ha a közvélemény megérti, akkor vezetői nagyobb valószínűséggel fognak az ő érdekükben cselekedni, mint ellenük.

2019 végén a WHO új ajánlásokat adott ki a pandémiás influenzára vonatkozóan. Az influenza ugyanolyan mechanizmussal terjed, mint a Covid-19 (aeroszolok), és a legtöbb embernél hasonló halálozással jár. A WHO kijelentette, hogy „semmilyen körülmények között nem ajánlott” a kontaktok nyomon követése, a veszélynek kitett személyek karanténba helyezése, a be- és kilépések átvizsgálása és a határok lezárása. Elképzeléseik szerint egy súlyos világjárványban akár hét-tíz napra is szükség lehet az üzletek bezárására.

A WHO óva intett a szigorú intézkedésektől, mert azok minimális hatással lennének az aeroszolos légúti vírus terjedésére, miközben elkerülhetetlenül növelnék a szegénységet, különösen az alacsony jövedelműeket károsítva. A szegénység miatt az emberek fiatalabban halnak meg, és az alacsony jövedelmű országokban a csecsemők egyik fő gyilkosa.

Néhány hónappal később a WHO a Covid-19 elleni küzdelem érdekében mindazt támogatta, amit korábban ellene tanácsolt. Az ajánlásaikban bekövetkezett fordulat az általuk előre jelzett hatást váltotta ki: növelte a szegénységet és csökkentette a várható élettartamot, különösen a világ legszegényebb és legkiszolgáltatottabb rétegei körében, miközben összességében minimális hatással volt a vírus terjedésére. Míg a WHO 2019-es ajánlásai egy szakértői testület több évtizedes ismereteinek értékelésén alapultak, addig a Covid-19-re vonatkozó zárlatra vonatkozó ajánlások kizárólag egy kínai városból származó, bejelentett tapasztalatokon alapultak. Az új ismeretforrásuk néhány héttel korábban azt állította, hogy az új vírusnak nincs emberről emberre történő átvitele. Ezt követte a világmédia által átvett nyilvánvaló propaganda az utcákon holtan összeeső emberekről.

Létfontosságú megérteni, hogy mi vezetett a WHO politikájának megfordulásához, és részletezni annak káros hatásait. A nemzetközi közegészségügyi prioritásokat jelenleg azzal a konkrét céllal forgatják fel, hogy a WHO újra, keményebben és gyakrabban tehesse ezt meg. 2024 májusában országaink arról fognak szavazni, hogy egyetlen személynek engedjék meg, hogy határzárat és karantént diktáljon, valamint orvosi vizsgálatokat és védőoltásokat írjon elő állampolgáraik számára. Hozzájárulnak majd ahhoz, hogy cenzúrázzák azokat, akik tiltakoznak. Kormányaink vállalni fogják, hogy ennek az egyénnek a családi élethez, munkához és iskolához való jogainkat érintő ajánlásait ténylegesen kötelezővé teszik.

A bezárások támogatásában a WHO nemcsak Kínát követte, hanem a gyógyszeriparhoz kapcsolódó hatalmas érdekcsoportot is, amely már több mint egy évtizede szorgalmazza ezeket a megközelítéseket. Olyan köz- és magánszféra közötti partnerségeket hoztak létre, mint a svájci székhelyű CEPI, és az adófizetők támogatását a közegészségügyre vonatkozó autoriter megközelítésük előmozdítására fordítják. 2019 októberében a Bill és Melinda Gates Alapítvány, a Világgazdasági Fórum és a Johns Hopkins School of Public Health, valamint a WHO, a kínai CDC és mások részvételével összehívták az Event-201 nevű találkozót, hogy lefuttassák az ilyen megközelítések szimulációit egy hipotetikus koronavírus kitörés esetén. Ekkor a Covid-19 vírus már jóval Kínán túl is keringhetett.

Miközben a gyógyszeripar és magánbefektetőik egyre nagyobb befolyást gyakoroltak a közegészségügyi politikára, a gyógyszeripar és magánbefektetőik egyre nagyobb mértékben finanszírozták magát a WHO-t, amely jelenleg a költségvetésének mintegy 25%-át biztosítja. Ez a finanszírozás „meghatározott”, ami azt jelenti, hogy a finanszírozó dönti el, hogyan és hol költi el. Egyes kormányok most már a finanszírozásuk nagy részét is „meghatározzák”, így a WHO tevékenységeinek több mint 75%-át a donor határozza meg. Németország az USA után a második legnagyobb nemzeti donor, és a BioNTech, a Pfizer Covid-19 mRNS vakcinát fejlesztő Covid-19 cégének egyik fő befektetője.

Az alapvető immunológiai ismereteket figyelmen kívül hagyva a WHO 2020 végén azt állította, hogy csak a vakcinázás vezethet magas szintű közösségi immunitáshoz („csorda-immunitás”), és a járványok során a tömeges vakcinázás fő támogatójává vált, teljes mértékben igazodva a magánszponzorokhoz. A nyilvánvaló hazugságok miatti nyomás alatt aztán a vakcinázás előnyben részesítésére váltottak – ugyanolyan ostoba, mint egy általános kijelentés, sok mindennapi vírus nyilvánvalóan enyhe. Bár ez nem bizonyítékon vagy szakértelmen alapul, de nyilvánvalóan célt szolgál.

Annak ellenére, hogy az emberek egy egyértelműen azonosított alcsoportja magas Covid-kockázatnak van kitéve, a gyógyszeripari befektetők a mindenki számára történő oltást a „kiútként” támogatták a zárlatok alól, amelyet ugyanezek az emberek szorgalmaztak. A WHO összefüggéstelen Covid-oltási mantrája – „Senki sincs biztonságban, amíg mindenki biztonságban van” – ezt hivatott alátámasztani, de logikailag azt jelenti, hogy az oltás még az oltottakat sem védi.

A nyugati országokban e politikák eredményei egyre szembetűnőbbek; növekvő egyenlőtlenségek, bezárt vállalkozások és növekvő fiatal felnőttkori összhalálozás. Afrika és Ázsia alacsony jövedelmű országaiban, amelyeket a WHO egykor prioritásként kezelt, intézkedései még pusztítóbbak. Ahogyan azt 2020 elején megjósolták, a malária, a tuberkulózis és a HIV/AIDS egyre növekszik, több embert öl meg és sokkal fiatalabb kor ban, mint a Covid-19. Több mint 100 millió további embernek kell szembenéznie az alultápláltsággal, akár 10 millió további lánynak kell elviselnie a gyermekházasságot és az éjszakai nemi erőszakot, és több millió további anya fogja elveszíteni csecsemőjét a mélyebb szegénység hatásai miatt. Az Unicef becslése szerint csak Dél-Ázsiában 2020-ban közel negyedmillió további gyermek halálát okozza a bezártság. A WHO tette ezt – kijelentette, hogy ez meg fog történni, majd bátorította a végrehajtását.

Kevesen nyertek a Covid-válaszból, de azok, akik igen, különösen a WHO magán- és vállalati finanszírozói, akik nagy gyógyszeripari és szoftveres vagyonnal rendelkeznek, hatalmasat nyertek. A WHO alkalmazottai és mások, akik a globális egészségügyben dolgoznak, szintén jól jártak, és most jövedelmező karriert biztosítanak maguknak, ahogy a napirend kibővül. Ahogy a régi, bizonyítékokon alapuló közegészségügyet félreállítják, a szoftvervállalkozók és a gyógyszeripari mogulok új közegészségügyében fognak karriert csinálni.

Van tehát egy problémánk. A WHO, amely látszólag a show élén áll, magánbefektetői révén mélyen ellentmondásos helyzetben van, miközben egy olyan közgyűlés irányítja, amely az emberi jogokkal és a demokráciával szemben ellenséges, nagyhatalmú államokat foglal magában. A személyzeti politikája, amely országkvótákon és olyan szabályokon alapul, amelyek a célzott toborzás helyett a megtartást segítik elő, még csak nem is a technikai szakértelmet hivatott biztosítani. A személyzet közelmúltbeli viselkedése – a szervezet többszörösen képtelen állításainak vak, kötelességtudó teljesítése – kérdéseket vet fel integritásukkal és kompetenciájukkal kapcsolatban. A terjeszkedő világjárvány-ipar hatalmas pénzügyi hadipénztárral rendelkezik, amelynek célja a média és a politikai szponzoráció, és politikusaink politikai feledéstől tartanak, ha ellenkeznek vele.

A járványok ritkák. Az elmúlt évszázadban, beleértve a Covidot is, a WHO becslései szerint generációnként körülbelül egy volt. Ezek terjedésük idején kevesebb életévbe kerültek, mint amennyibe a tuberkulózis vagy a rák évente kerül. Senki sem állíthatja racionálisan, hogy egzisztenciális válsággal állunk szemben, vagy hogy az emberi szabadság elvesztése a gyógyszeripar és a magánvállalkozók javára legitim közegészségügyi válasz lenne, ha mégis bekövetkezne. Demokráciáinkat egy hatalmas, erkölcstelen üzleti ügylet erodálja, egy olyan struktúra, amelyet arra terveztek, hogy a sokak vagyonát kevesek kezében összpontosítsa. A Covid-19 bebizonyította, hogy a modell működik.

Az egyetlen igazi kérdés az, hogy meg lehet-e állítani ezt a társadalmat tönkretevő járványvonatot, és ha igen, hogyan. A közegészségügyi szakmák karriert és fizetést akarnak, és nem fognak beavatkozni. Ezt már bizonyították a fasizmus korábbi megnyilvánulásaiban. A nyilvánosságnak kell felvilágosítania magát, és aztán megtagadni az engedelmességet. Csak remélni tudjuk, hogy néhány állítólagos vezetőnk előlép, hogy segítsen nekik.

Suggest a correction