Biden Admin tárgyalásokat folytat a WHO-val az amerikai járványügyi politika feletti hatásköréről

Az új nemzetközi egészségügyi megállapodás elkerüli a szükséges szenátusi jóváhagyást

A Biden-kormányzat arra készül, hogy az Egyesült Államok aláírja az Egészségügyi Világszervezettel(WHO) kötött „jogilag kötelező érvényű” megállapodást, amely felhatalmazná az ENSZ genfi székhelyű leányvállalatát arra, hogy egy világjárvány idején diktálja Amerika politikáját.

A WHO-nak a COVID-járványra adott válaszával kapcsolatos széles körű kritikák ellenére Xavier Becerra amerikai egészségügyi és humánminiszter 2022 szeptemberében csatlakozott Tedros Adhanom Ghebreyesus WHO-főigazgatóhoz, hogy bejelentse „az Egyesült Államok és a WHO stratégiai párbeszédét” Közösen kidolgoztak egy „platformot az Egyesült Államok kormánya és a WHO közötti régóta fennálló partnerség maximalizálására, valamint a világ minden emberének, köztük az amerikai nép egészségének védelmére és előmozdítására”

E megbeszélések és más megbeszélések eredményeként született meg a február 1-jén közzétett világjárványügyi szerződés „nulladik tervezete”(pdf), amelyet most mind a 194 WHO-tagállam ratifikálni kíván. A WHO Kormányközi Tárgyaló Testületének (INB) február 27-én tartandó ülésén dolgozzák ki a végleges feltételeket, amelyeket aztán minden tag aláír.

A „világot együtt, méltányosan” zászlaja alatt megfogalmazott nulladik tervezet a WHO-t feljogosítja arra, hogy globális világjárványveszélyhelyzetet hirdessen ki és kezeljen. Az egészségügyi vészhelyzet kihirdetése után minden aláíró fél, beleértve az Egyesült Államokat is, alávetné magát a WHO hatáskörének a kezelések, a kormányzati szabályozások, például a zárlatok és az oltóanyag-kötelezettségek, a globális ellátási láncok, valamint a lakosság megfigyelése és felügyelete tekintetében.

Központosított pandémiás reagálás

„Központosított, vakcinákon és gyógyszereken alapuló választ szeretnének, és nagyon korlátozó választ a lakosság ellenőrzésére” – mondta David Bell, közegészségügyi orvos és a WHO korábbi, járványpolitikára szakosodott munkatársa a The Epoch Timesnak. „Ők dönthetik el, hogy mi számít egészségügyi vészhelyzetnek, és olyan felügyeleti mechanizmust vezetnek be, amely biztosítja, hogy legyenek potenciális vészhelyzetek, amelyeket ki kell hirdetni.”

A WHO világjárványügyi egyezménye egy kétirányú erőfeszítés része, amely egybeesik az Egészségügyi Világközgyűlés (WHA) kezdeményezésével, amely új globális világjárványügyi szabályozást hozna létre, amely a tagállamok törvényeit is felülírná. A WHA a WHO szabályalkotó testülete, amely a tagállamok képviselőiből áll.

„Mindkét [kezdeményezés] végzetesen veszélyes” – mondta Francis Boyle, az Illinois-i Egyetem nemzetközi jogászprofesszora a The Epoch Timesnak. „Akár az egyik, akár mindkettő egy világméretű orvosi rendőrállamot hozna létre a WHO, és különösen Tedros WHO-főigazgató irányítása alatt. Ha az egyik vagy mindkettő átmegy, Tedros vagy az utódja képes lesz olyan utasításokat kiadni, amelyek egészen az önök háziorvosaiig eljutnak majd”.”

Meryl Nass orvos a The Epoch Timesnak nyilatkozva: „Ha ezek a szabályok a jelenlegi tervezet szerint átmennek, nekem, mint orvosnak, meg fogják mondani, hogy mit adhatok a betegnek, és mit nem adhatok a betegnek, amikor a WHO közegészségügyi vészhelyzetet hirdet. Tehát mondhatják, hogy remdesivirt kap, de hidroxiklorokint vagy ivermektint nem kaphat. Azt is mondják, hogy ők az egyenlőségben hisznek, ami azt jelenti, hogy a világon mindenki megkapja az oltást, függetlenül attól, hogy szüksége van-e rá vagy sem, függetlenül attól, hogy már immunis vagy-e vagy sem.”

Ami a gyógyászati kezeléseket illeti, a megállapodás előírná a tagországoknak, hogy „ellenőrizzék és szabályozzák a világjárványhoz kapcsolódó, nem megfelelő és hamisított termékeket” A WHO és a Biden-kormányzat korábbi politikája alapján ez valószínűleg magában foglalná a lakosság újonnan kifejlesztett vakcinák szedésének kikényszerítését, miközben megakadályozná, hogy az orvosok nem vakcinázott kezeléseket vagy gyógyszereket írjanak fel.

Az amerikai alkotmány megkerülése

A megállapodást övező egyik kulcskérdés, hogy a Biden-kormányzat kötheti-e Amerikát szerződésekhez és megállapodásokhoz az amerikai szenátus beleegyezése nélkül, amelyet az alkotmány előír. A nulladik tervezet elismeri, hogy a nemzetközi jog szerint az országok közötti szerződéseket a nemzeti törvényhozásnak kell ratifikálnia, tiszteletben tartva ezzel az állampolgárok egyetértési jogát. A tervezet azonban tartalmaz egy olyan záradékot is, amely szerint a megállapodás „ideiglenesen” lép hatályba, amint a WHO küldöttei aláírják, és ezért a törvényhozás általi ratifikálás nélkül is jogilag kötelező érvényű lesz a tagokra nézve.

„Bárki is fogalmazta meg ezt a záradékot, ugyanannyit tudott az amerikai alkotmányjogról és a nemzetközi jogról, mint én, és szándékosan úgy fogalmazta meg, hogy megkerülje a szenátus azon hatáskörét, hogy tanácsot és hozzájárulást adjon a szerződésekhez, hogy ideiglenesen, az aláírást követően azonnal hatályba lépjen” – mondta Boyle. Emellett „a Biden-kormányzat azt az álláspontot fogja képviselni, hogy ez egy olyan nemzetközi végrehajtó megállapodás, amelyet az elnök a Kongresszus jóváhagyása nélkül, saját elhatározásából köthet, és amely kötelező az Amerikai Egyesült Államokra, beleértve az összes állami és helyi demokratikusan választott tisztségviselőt, kormányzót, főügyészt és egészségügyi tisztviselőt”

Több olyan amerikai legfelsőbb bírósági döntés is van, amely ebben támogathatja a Biden-kormányzatot. Ezek közé tartozik a Missouri állam kontra Holland ügy, amelyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a szerződések felülírják az állami törvényeket. Más döntések, mint például az Egyesült Államok kontra Belmont, kimondták, hogy a szenátus jóváhagyása nélküli végrehajtó megállapodások jogilag kötelező érvényűek lehetnek, a szerződések erejével bírnak.

Vannak párhuzamok a WHO világjárványügyi megállapodása és az OECD közelmúltbeli globális adóügyi megállapodása között, amelyet a Biden-kormányzat aláírt, de amely a republikánusok szerint „nem vezet úta törvényhozás jóváhagyásához”. Az OECD-megállapodásban olyan büntető feltételek vannak beépítve, amelyek lehetővé teszik a külföldi országok számára, hogy megbüntessék az amerikai vállalatokat, ha az Egyesült Államok nem ratifikálja a megállapodást.

Az OECD adóegyezményhez hasonlóan a kormányzat tisztviselői is nemzetközi szervezetekre próbálnak hivatkozni, hogy olyan politikákat kényszerítsenek ki, amelyeket az amerikai választók elutasítottak. Az amerikai alkotmány szerint az egészségügyi ellátás nem tartozik a szövetségi kormány hatáskörébe, hanem az államok hatáskörébe. A Biden-kormányzat ezt nemkívánatos akadálynak találta azon kísérletei során, hogy vakcinákra és maszkokra vonatkozó előírásokat kényszerítsen az amerikaiakra, amikor a bíróságok kimondták, hogy a szövetségi ügynökségeknek nincs erre hatásköre.

„Hogy ezt megkerüljék, a WHO-hoz fordultak, akár a rendeletek, akár a szerződés miatt, hogy megkerüljék a hazai ellenállást” – mondta Boyle.

A nulladik tervezet szerint az aláírók megállapodnának abban, hogy „megerősítik a nemzeti szabályozó hatóságok kapacitását és teljesítményét, és növelik a szabályozási követelmények nemzetközi és regionális szintű harmonizációját” Emellett nemzeti szinten „a kormányzat és a társadalom egészére kiterjedő megközelítést” fognak alkalmazni, amely magában foglalja a nemzeti kormányokat, a helyi önkormányzatokat és a magánvállalatokat.

A nulladik tervezet szerint az új megállapodásra azért van szükség, mert „a nemzetközi közösség katasztrofális kudarcot vallott a koronavírusos betegség (COVID-19) világjárványra adott szolidaritás és méltányosság terén”

A WHO Pandémiára való felkészültséggel és reagálással foglalkozó független testületének jelentése(pdf) a rossz döntések „mérgező koktéljaként” jellemezte a WHO teljesítményét. A társelnök Ellen Johnson Sirleaf a BBC-nek azt mondta, hogy ez „számtalan hiba, hiányosság és késedelem” miatt történt A jelentés által javasolt megoldások azonban nem nagyobb helyi függetlenséget vagy többféle döntéshozatali lehetőséget, hanem inkább nagyobb központosítást, több hatalmat és több pénzt javasoltak a WHO számára.

az „egy egészségügyi felügyelet” és a félretájékoztatás

A WHO világjárványügyi megállapodása felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre az „Egy egészségügy felügyeletét” Az „Egy egészség” koncepciót az ENSZ, a CDC, a Világbank és más globális szervezetek is magukévá tették.

„A kifejezés eredetileg azt jelentette, hogy az emberi és az állati egészséget összekapcsolódónak tekintjük – néha így is van -, így szélesebb körű fellépéssel javíthatjuk az emberi egészséget” – mondta Bell. „Mára eltérítették, és most arra használják, hogy azt állítsák, hogy minden emberi tevékenység és a bioszférán belüli minden kérdés hatással van az egészségre, és ezért a közegészségügy hatáskörébe tartozik. Így a közegészségügybe beletartozhat az éghajlat, a rasszizmus vagy a halászati gazdálkodás, és ezt arra használják fel, hogy azt állítsák, hogy a szén-dioxid-kibocsátás kezelése egészségügyi kérdés, és ezért egészségügyi „vészhelyzet”.”

A WHO nulladik tervezete szerint „”Egységes egészségügyi felügyelet” azt jelenti, hogy …”, a meghatározást a későbbi tervezetekben hagyja kidolgozni. Bármit is jelentsen azonban végül az Egy egészségügy felügyelet, az aláíróknak be kell fektetniük, végre kell hajtaniuk és „meg kell erősíteniük” azt. 2022 szeptemberében a Világbank jóváhagyta a Pénzügyi Közvetítő Alapot (FIF), amely többek között az Egy egészségügy felügyelet finanszírozására szolgál.

Az aláírók továbbá vállalják, hogy támogatják a hivatalos narratívát, amikor a világjárványról szóló tájékoztatásról van szó. Konkrétan „rendszeres társadalmi figyelést és elemzést végeznek a félretájékoztatás elterjedtségének és profiljának azonosítása érdekében”, és „kommunikációs és üzenetküldési stratégiákat terveznek a nyilvánosság számára a félretájékoztatás, dezinformáció és álhírek ellen, ezáltal erősítve a közbizalmat”

Ez összhangban van a Biden-kormányzat azon törekvéseivel, hogy – ahogy Jennifer Psaki, a Fehér Ház korábbi sajtótitkára fogalmazott– „biztosítsák, hogy a közösségi médiavállalatok tisztában legyenek a közegészségügyre veszélyes legújabb narratívákkal … és együttműködjenek velük, hogy jobban megértsék a közösségi médiaplatformok politikáinak érvényesítését” Vagy ahogyan Melissa Fleming, az ENSZ főtitkárhelyettese a 2022-es davosi Világgazdasági Fórum „A dezinformáció elleni küzdelem” című panelbeszélgetésén kijelentette: „Miénk a tudomány, és úgy gondoljuk, hogy a világnak tudnia kell róla”

A COVID-világjárvány idején a hivatalos narratíva többek között támogatta a lezárásokat, az iskolák bezárását és a maszk viselését – mindezekről azóta bebizonyosodott, hogy hatástalanok a vírus terjedésének megállításában, és károsak a közegészségügyre nézve. Egy több mint 900 000 orvosból, epidemiológusból és közegészségügyi tudósból álló csoport 2020-ban közösen aláírta a Great Barrington-i nyilatkozatot, amelyben „súlyos aggodalmukat fejezték ki az uralkodó COVID-19 politika káros fizikai és mentális egészségügyi hatásaival kapcsolatban” Ezt a nyilatkozatot széles körben veszélyes félretájékoztatásként gúnyolták ki, és cenzúrázták a közösségi médiában.

„A nézetek, amelyeket szétzúztak, ortodox közegészségügyi nézetek voltak” – mondta Bell. Egészen 2019-ig a közegészségügyi irányelvek „kifejezetten azt mondták, hogy az olyan dolgok, mint az elhúzódó határzár, az üzletek bezárása stb. károsak, különösen az alacsony jövedelmű emberek számára, és nem szabad néhány hétnél tovább csinálni”

Azok, akik a zárlatokat szorgalmazták, „nagyon világosan fogalmaztak arról, hogy amit a COVID számára ajánlanak, az rendkívül káros lesz, és hogy a kár meghaladja a hasznot” – mondta Bell. „Világosak voltak, mert ezt már korábban is leírták, és semmi új nincs abban az elképzelésben, hogy az emberek elszegényedése csökkenti a várható élettartamot. Valami drámai módon megváltoztatta a véleményüket, és ez a valami nem volt bizonyíték, így csak feltételezhetjük, hogy az érdekek nyomása volt az oka”.”

Januárban a Világgazdasági Fórumon bemutatott felmérés szerint a világjárvány kezdete óta a lakosság kormányokba vetett bizalma jelentősen csökkent, bár a résztvevők nem tudták megmagyarázni a bizalom csökkenésének okait. Ehelyett a „Bizalmatlanság megzavarása” című panelbeszélgetés a központi narratívát megkérdőjelező, szélhámos hírforrások elleni küzdelemre összpontosított.

Amerika WHO-tagsága

2020 júliusában Donald Trump akkori elnök kivonta az Egyesült Államokat a WHO-tagságból. A WHO-nak a COVID-világjárványra való reagálásban nyújtott siralmas teljesítményére és a Kínai Kommunista Párthoz (KKP) fűződő kapcsolataira hivatkozva Trump közölte, hogy az évi mintegy félmilliárd dolláros amerikai finanszírozás is megszűnik.

Válaszul az akkori elnökjelölt, Joe Biden fogadkozott: „Az első elnöki napomon újra csatlakozom a WHO-hoz, és visszaállítom vezető szerepünket a világ színpadán” Biden betartotta ígéretét, és egy lépéssel tovább ment, és tárgyalásokat folytatott a világjárványügyi megállapodásról.

Ma a GOP törvényhozók megpróbálják újjáéleszteni az Egyesült Államok WHO-ból való kivezetésére irányuló erőfeszítéseket. Január 12-én a képviselőházi republikánusok benyújtották a „No Taxpayer Funding for the World Health Organization Act” (Nincs adófizetői finanszírozás az Egészségügyi Világszervezetnek) című törvényt, amelyet 16 képviselő támogatott.

Chip Roy képviselő (R-Tex.), a törvényjavaslat vezető szponzora kijelentette: „Az adófizetők dollármillióinak a Kínai Kommunista Pártot kiszolgáló korrupt Egészségügyi Világszervezethez való folyósítása a keményen dolgozó amerikai családok arculcsapása, akik rekordmagas inflációval küzdenek, és mindazoké, akiknek az életét és megélhetését tönkretette és megsemmisítette a COVID világjárvány. A WHO … dicsérte Kínát a COVID-19 kezdetén tanúsított „vezető szerepéért”, és semmit sem tett annak érdekében, hogy a KKP-t felelősségre vonja a COVID-19 terjedéséért.”

A pandémiáról szóló megállapodás – mondta Roy szóvivője a The Epoch Timesnak – „csak egy újabb ok arra, hogy a WHO-t megfosszák a pénzétől”

A szuverenitás és az emberi jogok újradefiniálása

A megállapodás nulladik tervezete kimondja, hogy a nemzeti szuverenitás továbbra is prioritás marad, de bizonyos korlátok között. „Az államoknak az Egyesült Nemzetek Alapokmányával és a nemzetközi jog elveivel összhangban szuverén joguk van arra, hogy meghatározzák és irányítsák a közegészségügyhöz való hozzáállásukat” – áll a tervezetben – „feltéve, hogy a joghatóságuk vagy ellenőrzésük alá tartozó tevékenységek nem okoznak kárt a népüknek és más országoknak”

A megállapodás kimondja, hogy az emberi jogok is fontosak, és előírja, hogy „a mozgásszabadság bármilyen korlátozása, például karantén és elszigetelés alatt élő embereknek elegendő hozzáférést kell biztosítani a gyógyszerekhez, egészségügyi szolgáltatásokhoz és más szükségletekhez és jogokhoz” A megállapodás az emberi jogokat úgy mutatja be, mint „az egészségügyi egyenlőséget, az egészséget meghatározó társadalmi, környezeti, kulturális, politikai és gazdasági tényezőkkel kapcsolatos határozott fellépés révén”

Ezzel a koncepcióval összhangban olyan országok, mint Ausztria, odáig mentek, hogy kriminalizálták a COVID vakcina beadásának megtagadását. Az Egyesült Államokon belül olyan helyeken, mint New York City, kötelezővé tették az oltási útlevelet a közterületekre való belépéshez, és ezzel a lakosokat egy kiváltságos oltott osztályra és egy másodrendű oltatlan osztályra osztották.

Mások azonban az emberi jogokat nem a kollektív egészség szempontjából, hanem inkább egyéni jogokként értelmezik, amelyek olyan dolgokat foglalnak magukban, mint a személyes szuverenitás, az egyének azon képessége, hogy saját döntéseket hozhatnak, az emberek joga, hogy beleszólhassanak az őket érintő orvosi döntésekbe, a szólásszabadság, valamint a mozgás- és gyülekezési szabadság.

A második világháborút és a fasizmus, a nemzeti szocializmus és a kommunizmus államilag irányított ideológiáit követően „felismerték, hogy alapvetően meg kell érteni, hogy az egyének szuverének” – mondta Bell. A háborút követő emberi jogi nyilatkozatok hangsúlyozták, hogy még válságos időkben is „jogokkal születünk, mindannyian egyenlőek vagyunk, és ezek a jogok sérthetetlenek. Ezt most nagyon is felhígították vagy eltörölték annak érdekében, hogy ezt megtegyük”

„Szerintem ez a kérdés sokkal, de sokkal szélesebb körű; arról van szó, hogy milyen társadalomban akarunk élni. Az egyenlőségben hiszünk, vagy egy feudális rendszerben, ahol néhány ember van a csúcson, akik irányítják a társadalmat, és megmondják másoknak, hogy mit tegyenek? Ebbe az irányba haladunk”

A WHO-t, az Egyesült Államok Egészségügyi és Emberi Szolgáltatások Minisztériumát és a Világbankot megkeresték a cikkel kapcsolatban, de nem adtak választ.

Eredetileg a The Epoch Times-on jelent meg

Suggest a correction