A vezetők távoznak: A Világgazdasági Fórum két női csatlósa lemond miniszterelnöki állásáról. Miért említettek mindketten egy-egy gáztartályt?
Az átrendeződés része a globalisták erőfeszítéseinek, hogy újraépítsék a TRUST-ot (bizalmat)?
Lehet, hogy teljesen tévedek. De valami a beszédeik homályosságában azt súgta nekem, hogy mind a skót Nicola Sturgeon, mind az új-zélandi Jacinda (Vaccinda) Ardern azt az üzenetet kapta fentről, hogy itt az ideje lemondani: nincs ha, és, vagy de.
És mivel ez nem az ő döntésük volt, egyikük sem tudta igazán meggyőzően megmagyarázni, ezért hasonló, zavarba ejtő történeteket meséltek. És nemrégiben a benzintank azonos metaforáját használták.
Ezeket a zavarba ejtő történeteket talán ugyanazok a PR-szakemberek írták, akik Klaus Schwabbal összefonódnak, talán az Edelman csoport szakemberei, akik nagyban foglalkoznak a bizalom újjáépítésével? Az úgynevezett vezetők cserélődése arra szolgál, hogy hamis reményt adjon nekünk, parasztoknak, hogy talán a következő fickó vagy lány valóban érdekelt lesz az emberek sorsának javításában?
Daily Sceptic – Egy skót zsarnok bukása
LONDON – Nicola Sturgeon, a skót kormány vezetője és a skót függetlenség tüzes harcosa szerdán meglepetésszerűen bejelentette, hogy lemond, kijelentve, hogy több mint nyolc évnyi hivatalban töltött idő után kimerült és túlságosan megosztó személyiséggé vált ahhoz, hogy hatékonyan vezesse Skócia megosztó politikáját.
„Helyes lenne számomra a folytatás?” Mondta Sturgeon asszony egy sietve összehívott edinburghi sajtótájékoztatón. „És ami még ennél is fontosabb, hogy jó-e, ha folytatom az országom, a pártom és a függetlenség ügye érdekében, amelyért egész életemben harcoltam?”
„Arra a nehéz következtetésre jutottam, hogy nem” – zárta mondandóját.
Elmondta, hogy addig marad a szerepében, amíg nem lesz utódja.
De ezt nézze meg az NPR-től:
Nicola Sturgeon skót miniszterelnök bejelentette, hogy több mint nyolc év után lemond az ország kormányának éléről.
Edinburgh-i rezidenciáján tartott szerdai sajtótájékoztatóján Sturgeon újságíróknak elmondta, hogy hetekig vívódott a döntéssel, végül úgy döntött, hogy valaki más jobban megfelelne a munkával járó könyörtelen nyomásnak.
„Ez a döntés nem a rövid távú nyomásra adott reakció. Természetesen nehéz kérdések állnak most a kormány előtt. De mikor van ez másképp?” Mondta Sturgeon, majd később hozzátette: „A modern politikai diskurzus jellege és formája azt jelenti, hogy sokkal nagyobb intenzitással – merem mondani, brutalitással – lehet politikusnak lenni, mint a korábbi években.”
A döntés sok politikai megfigyelőt meglepett. Alig három héttel ezelőtt Sturgeon azt mondta a BBC-nek, hogy „sok maradt a tankban” mind a vezetése, mind az általa támogatott skót függetlenségi mozgalom számára.
Nagyon figyeljünk oda a „sok van a tankban” megjegyzésre. Itt van egy másik vélemény a Daily Skeptic-től:
Nicola Sturgeon a Nyugat egyik legautoritáriusabb vezetője volt, a szólásszabadság ellensége, és olyasvalaki, akinek nem voltak kétségei afelől, hogy országát ideiglenes diktatúrává változtassa a világjárvány idején. Hála Istennek, hogy elmegy. Reméljük, hogy az összes többi nyugati vezető, aki az elmúlt három évben ugyanilyen hibákat követett el, követi a példáját, és lemond, mielőtt a választóik elutasítják őket, kezdve Justin Trudeau-val.
Jacinda Ardern a Világgazdasági Fórum fiatal globális vezetője volt, kommunikátornak képezték ki, mormonként nőtt fel. Fwiw, a mormon egyház történelmileg a CIA egyik etetője volt az USA-ban.
„Remélem, azzal a meggyőződéssel hagyom itt az új-zélandiakat, hogy lehetünk kedvesek, de erősek, empatikusak, de határozottak, optimisták, de céltudatosak. És hogy lehetsz a magadfajta vezető – olyan, aki tudja, mikor van itt az ideje, hogy menjen” – mondta Ardern.
Az elmúlt évben Ardernnek jelentősen megnőtt az erőszakos fenyegetések száma, különösen az összeesküvés-elméleteket valló és oltásellenes csoportok részéről, akiket feldühítettek az ország oltási kötelezettségei és a zárlatok. Azt mondta azonban, hogy nem a munkával járó megnövekedett kockázat áll a lemondásról szóló döntése mögött.
Jacinda Ardern öt sorsfordító év alatt Új-Zéland legfontosabb háború utáni miniszterelnöke lett
„Nem akarom azt a benyomást kelteni, hogy a politikában tapasztalt viszontagságok miatt lépnek ki az emberek. Igen, ez valóban hatással van. Végül is emberek vagyunk, de nem ez volt a döntésem alapja” – mondta.
Ardern elmondta, hogy nincsenek jövőbeli tervei, azon kívül, hogy több időt szeretne tölteni a családjával.
A miniszterelnök bejelentése sok új-zélandi számára sokkolóan hatott. A rövid ideig tartó találgatások során, amelyek Ardern esetleges 2022 végi lemondásáról szóltak, a miniszterelnök azt mondta, hogy nem áll szándékában lemondani. A csütörtöki bejelentést megelőző hetekben nem voltak olyan jelek vagy kiszivárgott információk, amelyek arra utaltak volna, hogy a lemondása a küszöbön áll.
A hír akkor érkezett, amikor Új-Zéland egy szoros választási évbe lép, a szavazás időpontját október 14-re hirdették meg. Az elmúlt hónapok közvélemény-kutatásai szerint az Ardern vezette Munkáspárt kissé lemaradt az ellenzéki Nemzeti Párt mögött.
Ardern elmondta, hogy a közvélemény-kutatások visszaesése nem késztette távozásra.
„Nem azért távozom, mert úgy gondolom, hogy nem tudjuk megnyerni a választást, hanem mert úgy gondolom, hogy meg tudjuk és meg is fogjuk nyerni, és ehhez a kihíváshoz új vállakra van szükségünk” – mondta.
De hallgassa meg a nyilvánosság előtt elmondott lemondó beszédét, amelyet megnéztem, és érdemes megnézni:
Azért távozom, mert egy ilyen kiváltságos szereppel felelősség is jár. Az a felelősség, hogy tudd, mikor vagy a megfelelő személy a vezetésre, és azt is, mikor nem.
Tudom, hogy mit igényel ez a munka, és tudom, hogy már nincs elég energiám ahhoz, hogy igazságosan végezzem. Ez ilyen egyszerű.
AzNPR talán pontosabban fogalmazta meg a történetet: Jacinda szigorú zárlat- és oltási politikáját az elmúlt 3 évben, amely szánalmasan elbukott az esetleges halálesetek és fertőzések megelőzésében, széles körben gyűlölték, és valószínűleg szégyenbe vezette pártját a közelgő választásokon. Ráadásul egyértelműen kényszerítették a távozására, mivel a lemondását bejelentő beszéde rendkívül érzelmes volt, a düh, a zavarodottság és a könnyek furcsa keveréke.
„A miniszterelnökökre mindig nagy nyomás nehezedik, de a közösségi média, a clickbait és a 24/7-es médiaciklusok korában Jacindának olyan szintű gyűlölettel és vitriollal kellett szembenéznie, amelyre tapasztalatom szerint még nem volt példa az országunkban” – mondta Helen Clark, Új-Zéland volt miniszterelnöke.
Lees-Marshment szerint Ardern lemondásával esélyt ad pártjának a sikerre.
„Ardern lemondása nem botrány miatt történt, de kétségtelen, hogy személyes márkája beszennyeződött” – mondta. „A Labour a vezetőjéhez kötötte a márkáját, így az nagyon is vezetői márka volt, ami 2017-ben, amikor Ardern új vezető volt, és rokonszenves, megnyugtató és törekvő volt, előnyös volt.”
Eredetileg Meryl Nass tette közzé
Suggest a correction
